Apa és fia kalandjai. Volt egyszer egy apuka aki gyermeke születése óta a kamionozást választotta foglalkozásának.Mikor a kisgyermek olyan 7 éves lett az apuka megígérte hogy elviszi egy útra.A kisfiú már nagyon várta az utazást hogy édesapjával mehessen.A kisgyermeknek az egész világ még szinte új volt főleg ez az élmény hogy apukájával mehet egy útra miközben édesanyja otthon várja majd őket aggodalmakkal tele.De az anyuka nem aggódott annyira gyermekéért mert tudta hogy gyermeke biztos kezekben lesz.A fiú neve:FERENC volt akárcsak az apjáé.Ferencnek(az édesanyja szerint)nagy szerencséje volt hogy édesapjával mehet mert az anyuka(akit ERZSÉBETnek hívtak)is szeretett volna elmenni férjével egy útra.Feri édesapja rászólt a fiára:picur aludjál mert reggel korán kelünk.Másnap korán felkeltette FERI-t az édesapja hogy indulni kell.Feri szinte még fel sem nyitotta kis csipás szemét amikor apja mondta neki:Picur ébredj indulunk.Feri nagyon várta már az indulás pillanatát.Hopsz egy szempillantás alatt kiugrott az ágyból és örült hogy mehet édesapjával.Gyorsan elment mosakodni majd elkezdett öltözködni.Aztán jött a búcsúzkodás pillanata.A kis Ferike nagyon nehezen tudott megválni édesanyjától mert egy napnál még soha nem volt hosszabb ideig távol tőle.Édesanyjátol megkérdezte elcsikló hangon:anyu minden rendben lesz veled?.Az anyuka megsimogatta kis fejét,puszit adott rá és közben megnyugtató hangon szólt:igen kicsim.Majd elbúcsúzott férjétől is akitől mindig úgy köszön el hogy:szart a kerekek alá.Feri és édesapja beszálltak a LADA 2107-es típusu személygépkocsiba.Az apuka természetesen a vezető ülésbe míg gyermeke a háta mögötti székbe mert mindig szeretett az apja háta mögött ülni.Bekötötték a biztonsági övet és elindultak.Az édesanya könnyes,üreges szemmel integetett fiának és férjének.Feri édesapjának volt egy búcsúzkodási szokása.Ez a szokás arról szólt hogy mikor elment a férj munkába akkor az autó irányjelzőjével integetett.Egyet jobbra egyet balra majd megint jobbra.Feri nagyon szerette ezt a szokást.Miután Feri szeme elől eltűnt édesanyja apjához fordult.Beszélgettek hogy milyen lesz az út,hova mennek,milyen hosszú lesz az ut.Bár ezeket előre soha nem lehet tudni.Mikor kiértek a telepre ami a Nagykőrösi úton van kiszálltak autójukból,kivették a csomagokat és elindultak a nagy kamionok felé.Feri nagyon örült hogy ennyi nagy jármű veszi őt körül.No meg annak is örült hogy édesapja irányít egy ilyen "óriást".Apukája elővette a kulcsot belehelyezte a zárba és kinyitotta az ajtót.Utána belülről kinyitotta Ferinek az ajtót.Feri beszállt a kamionba.Nagyon új volt neki ez a "járműóriás"mert még soha nem ült személygépkocsinál nagyobb járműben.Édesapja odafordult hozzá miközben pakolta fel a ruhákat tartalmazó csomagokat és igy szólt:picur add csak ide azt a kis csomagot majd felrakjuk ide az ágyra.Miután felrakta édesapja a csomagot előre fordult majd elővette nagy mappáját és a papirmunkákat intézte.Feri felmérte a nagy"óriást".Körülnézett, megfogott mindent.Apukája megengedte neki hogy ő indítsa be a kamiont.A "picur"nagyon nehezen tudta elforditani a kulcsot mert kis keze még gyenge volt.Beinditották majd elindultak.A kapu felé mentek ahol az édesapának be kellett mutatni egy kapuengedélyt amivel igazolni tudta hogy kimehet a járművel.Miután édesapja visszaszállt a kamionba felnyílt a sorompó és elindultak.Egy 5 méter után meg kellett állni mert kereszteződés volt.Feri nézte édesapját amint jobbra és balra tekinget hogy nem-e jön jármű.Miután minden irányból elhaladt minden jármű az édesapa sebességbe tette a kamiont és elindult.Ferinek újra megakadt a szeme édesapján és éppen azt nézte amint sebességbe rakja a járművet.Miután kifordultak az útra Feri a visszapillantó tükörbe nézett amint a pótkocsi is kanyarodik.Kamionoztak egy darabig de nem nagyon beszéltek.Inkább csak halgatták a rádiót.Feri édesapja néha-néha észrevette hogy kisfia mosolyog.Megkérdezte tőle:mit vigyorogsz teee?Bár édesapja tudta hogy mért mosolyog Feri de csak azért kérdezte meg hogy fiának még jobb kedve legyen.Miután elértek a határra beálltak a többi kamion mögé.Nem sok kamion volt előttük.Mikor ők kerültek sorra az apuka nagyon lassan ráhajtott a "mérlegre"amivel a kamionok súlyát lehet megmérni tengelyenként.Mikor ráállt megállította a kamiont,kiszállt a járműből,bement egy irodahelyiségbe ahol odaadtak neki egy papírt amin a kamion súlya volt feltüntetve.Miután az apuka megkapta a papírt visszament a kamionhoz amelyben kisfia izgatottan várta.Újra beindította a járművet és elindultak.Beértek egy nagy parkoló telepre ahol a többi kamion parkolt míg sofőrjeik bent várakoztak a papírmunkákkal.Bent az ablakoknál hosszú sorok álltak mert a papírmunkával lassan haladtak a vámosok.A kis Feri szinte elunta magát ott mert sosem volt türelmes típus.Általában az volt hogy miután megmutatták az útleveleket az apuka visszaküldte kisfiát a kamionba hogy ott várja meg amíg befejezi a papírmunkákat.A gyermek rendszerint engedelmeskedett mert mindennél jobban szerette édesapját.Mikor végzett az édesapa a papírmunkákkal elindultak kifelé a nagy"óriás"-sal a kijárat felé.A kijáratnál még megnézték az útleveleket valamint(ha úgy adódott)akkor a rakodóteret(pótkocsit).Ha mindent rendben találtak akkor felnyílt a sorompó(Feri legnagyobb örömére)és már folytathatták is útjukat.A "picur"néha elunta magát mert nagyon szeret olvasni és még ki sem értek szinte magyarországról ő már kiolvasott majdnem minden újságot.Miután levezette édesapja a megengedett időt pihenőre tértek.Nagyon fáradtak voltak mindketten.Az édesapa a vezetéstől a kisfia pedig mindig is szeretett aludni.Egyszer volt olyan hogy korán keltek(bár mindig korán kelnek)és a kisgyerek még nagyon álmos volt pedig megmosakodott.Az édesapja megkérdezte tőle:mi van picur álmos vagy?A gyerek igy felelt:á nem.Az édesapa kuncogott egy kicsit magában mert a gyermek ahogy kimondta hogy ő nem álmos abban a pillanatban hátra ment aludni.(folytatása következik).