2004 november 3 este 23 ora 56 perc.Épp elaldudni készültem de eszembe jutott PICUR a monori kiskutya.Eszembe jutott és ezért most leültem,bekapcsoltam a gépet és elkezdtem irni mert ugy éreztem ha nem irok megőrülök.Szoval nem tudtam elaludni mert eszembe jutott ez a kis csöppség.Emlékszem rá mai napig mindig mikor kimentem hozzá játszani és készültem visszamenni a házba visszanéztem rá.Mikor ránéztem mindig szomoru tekintete volt és nyüszitett mintha azt kérdezte volna:hova mész?ne hagyj itt.Persze nem tudtam neki ellenállni és visszamentem hozzá.Volt eccer olyan hogy lementünk Monorra és mint mindig kutyáztam.Egyszer bementem a szobába(nem abba ahol a Sanyiék ágya van hanm amelyik a Hajniéval szemben)na szoval bementem abba a szobába és ráfeküdtem az ágyra.Bekapcsoltam a tv-t.Egyszercsak valami halk kis totyogást hallottam meg.Picur volt az.Mikor bejött rám nézett.Tenyeremmel hivojeleket adtam hogy jöjjön fel mellém az ágyra.Nem telt bele 2-3 másodpercbe és már ott is volt mellettem.Mivel nagyon kutyás vagyok elkezdtem simogatni. Picur egy pillanat alatt ugy eldőlt mint a zsák.Bal oldalán feküdt.Később lekapcsoltam a tv-t és én is bal oldalamra fekve a Picur mellé feküdtem.Gyengéden és lassan simogattam.Pár perc mulva azt vettem észre hogy elaludt.Ekkor bejött anyu kintről.Szoltam is neki hogy nincs-e itthon a Magdiéknál a digitális fényképezőgép hogy megörökitsük ezt a meghitt és aranyos pillanatot.Sajnos PONT AKKOR nem volt ott a gép.Emlékszem amint simogatom PICURT ezt a kis csöppséget akit mindenki szeretett.Különösen én.Most ahogy probáltam elaludni épp azon gondolkodtam milyen jo lett volna hogyha akkor mikor az ágyon simogattam a PICUR-t ott lett volna az a rohadt digitális fényképező.Mert bár ez a szép aranyos emlék a szivemben és a fejemben megmarad de ahogy én ismerem magam előbb-utobb ezt is elfelejtem.És azért jo lett volna egy kép hogy néha-néha eszembe jusson hogy:milyen jo volt akkor azzal a kis maszattal:)Mai napig is gondolok rá.Eszembe jutnak a régi szép emlékek mikor rám ugrott a sáros mancsával de nem zavart mert ha kutyárol van szo kit érdekel hogy piszkos lesz a ruhám.Leginkább az fáj nagyon mikor eszembe jut hogy nincs többé.Ilyenkor rámtör a sirogörcs.Most is sirok.Mikor megtudtuk hogy a PICUR elpusztult az ANDI kiment megnézni őt.A Magdi azt mondta olyan mintha csak aludna.Én nem akartam megnézni mert nem tudtam volna elfogadni hogy nincsen többé.És ha kimentem volna is mit csináltam volna.Láttam volna hogy ott fekszik és keltegettem volna de hiába már ugyse ébredt volna fel.Az ANDI mikor visszajött megsiratta.Én nekem is gyültek a szememben a könnyek,de nem sirtam el magam.Biztos furcsálták is hogy én nem sirtam.Mintha nem is rázott volna meg.Nemtudom.Talán.Hogy mért?Mert akkor abban a pillanatban talán még fel sem fogtam.De most 2004 november 3-án előtört belőlem.Nagyon fáj hogy nincs többé ez a kis cukorfalat akit annyira imádtam.Monorra leginkább a kutyák miatt szeretek járni.De most hogy a PICUR elment ez már soha nem lesz a régi.Én is szeretnék egy kutyát de talán jobb is ha nem lesz mert ha elpusztulna félek nem élném túl.Talán jobb is ha nem lesz.Sokszor belegondolok hogyha lenne kutyám akkor rögtön takaritanék a szobámban.Tudom ezt mondani könnyű de szerintem biztos igy lenne hiszen egy álmom válhatna valora.És akkor ez az álom menjen kárba csak azért mert lusta vagyok kitakaritani?Na azt már nem.Még azt se bánnám ha lenne mert akkor azzal a kis élőlénnyel tölteném minden percem nem pedig a gép előtt lennék egész nap.És a kisugárzásom is jobb lenne.Látszodna rajtam hogy boldog vagyok.Na nem mintha nem kaptam volna meg amire vágytam de ugy látszik a KUTYA örök álom marad.